Jelenünk kapcsán a Tóth János elnök és a Király Norbert alelnök által közölt információk befrissítése folyamatban van.
Nagy szeretettel és tisztelettel üdvözlünk minden kedves érdeklődőt, aki figyelmével megtisztelte az IDŐ, – a dombrádi sport, azaz futball múlt és a jelen összekapcsolódásának – egy igen értékes szeletét megörökítő, megragadni kívánó dokumentumfilmet. Történészként mindig is különleges érdeklődéssel fordultam az elmúlt korok, letűnt idők emberének élete, szokásai, mindennapjai felé. Különösen izgalmasnak és fontos feladatnak tartom a „velünk élő”, de már történelemnek számító korokat is megélt időseink iránti figyelmet és tiszteletet. Kutatásaim során megfigyeltem, hogy csakis azok a kultúrák élnek igazán tartalmas és mentálisan-lelkileg is egészséges, teljes értékű életet, akik aktívan bevonják a mindennapjaikba az időseket, és tudásuknak, tapasztalatuknak megadják a kellő figyelmet és értékteret. S ezért is tartom szívügyemnek minden olyan munkámat, ahol idős emberekben rejlő tudás, tapasztalat, élmény kerülhet valamilyen formában hiteles dokumentálásra a jelen és az utókor számára, és Önök most pontosan ilyen munkát látnak. Nagyon örülök annak is, hogy immár 7 éve tartó, elhivatott, érték kutató, mentő munkám során szűkebb pátriám, a szép Szabolcs rétközi településein is el tudtam indítani, illetve ösztönözni tudtam az értékmentő folyamatokat, úgymint édesanyám szülőfalujában, Gégényben, itt Dombrádon (ami egyébként édesapám szülőfaluja, Tiszakanyár közelében húzódik), Szabolcsveresmarton, Rétközberencsen és Gyulaházán, sőt, szülővárosomban, Kisvárdán is. Ez a dokumentumfilm egy 4 éves közös munka eredménye, amelyet a Dombrád Sportegyesület értékekre és a hagyományokra igen fogékony és az elődök iránt komoly tiszteletet mutató vezetésével, Tóth János elnök úr és Király Norbert alelnök urakkal való folyamatos, közös szakmai munkában tudtunk kiteljesíteni, illetve folytatni kívánjuk a jövőben is.
Értékekről, nemzeti értékekről gondolkodunk most együtt, hiszen pár éve a híres dombrádi Tisza-part mellett, a nagy múltú és hagyományait őrző Dombrád Sportegyesület is bekerült a nemzeti értékek sorába a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, a hungarikum törvény értelmében az általam életre segített Dombrádi Települési Értéktárba történő megtisztelő beemelés által. A Dombrádi Települési Értéktár létrehozása pedig Kozmáné Kasza Veronika akkori polgármesternek is köszönhető, aki felismerte, hogy települése számára is fontos a nemzeti értékmozgalomba történő bekapcsolódás. Ez a dokumentumfilm az ennek folytán megszülető, megtisztelő nemzeti érték címnek köszönheti létét. Korábban, 2018-ban már nyertünk egy sikeres pályázatot az Agrárminisztérium Hungarikumok Főosztályának kiírása által, amelynek keretében megszülethetett az egyesületnek ez a hivatalos weboldala. Emellett a múlt századi dombrádi sportélet még élő „nagy öregjeivel” készült interjúkból és a birtokukban lévő régi fotó hagyatékokból létrejöhetett egy FOTÓKÖNYV is a múlt századi dombrádi fociról, amely sokak életének egyik különleges öröm forrása és kikapcsolódási élménypontja volt. Ekkor született meg bennem a gondolat, hogy igen, a valódi érték mindig az EMBER MAGA, az összes igazi szellemi, kulturális, tudományos, technikai vagy épp sportéleten belüli nemzeti érték forrása maga az ember.
S úgy éreztem, hogy ezek az emberek, a hajdani pezsgő dombrádi sportélet, a sokaknak sok örömöt adó dombrádi foci még élő képviselői megérdemlik, hogy arccal, hanggal, teljes lényük lenyomatával legyenek megörökítve a jelennek és az utókornak is. Ezért született meg ez a mostani dokumentumfilm is, és nagyon hálás vagyok Király Norbertnek, az egyesület alelnökének, hogy fiatalsága ellenére, fiatal családapaként is mutatott olyan aktív, értékőrző és hagyományt, a múltat és a múlt szereplőit tisztelő szemléletet és adott szakmai, technikai segítséget, ami lehetővé tette ezt a munkát, mert ezt a pályázatot ő felügyeli, a szakmai részét pedig én irányítom. Köszönet illeti Tóth János alelnök urat, és a filmben nyilatkozó, e munkát segítő valamennyi szereplőt is.. Köszönjük nekik:
– Vincze Gábor (93 éves)egykori edző
– (+) Pálúr Béla 25 évig gazdasági vezető
– Ágoston László (“Otp-s,hajdani nagy játékos 1956-82-ig,korelnök)
– Pellei Zoltán (hajdani elnökhelyettes,játékos)
– Molnár Ferenc volt játékos,jelenleg “Öregfiúkban”
Alkotásunkat a forgatás után héten eltávozó (+)Pálúr Béla emlékének ajánljuk szeretettel és nagy tisztelettel, és örülünk, hogy még sikerült megörökítenünk munkásságának egy szeletét az utókor számára. Ez ad nekünk mindig erőt, hitet és kitartást a folytatáshoz, mert a mai világban nem mindig könnyű a jelen kihívásai mellett a múltból áthagyományozódó értékeinkre figyelni.
Egy-egy kép, egy-egy pillantás sokszor bizony többet mond ezer szónál, s a múlt pillanatai így sokak számára kellemes emlékként elevenedhetnek fel filmünk által, amelyben arccal, hanggal, élőben is megörökítjük az igazi értéket, magát az embert, a sportembert. Azok számára mindenképp örömöt nyújthat majd munkánk, akik aktív részesei, átélői vagy szurkolói voltak a régi idők dombrádi focijának. Megható volt látnom, hogy az interjúk során adatközlőim, – a múlt századi dombrádi foci hajdani nagyjai – milyen bámulatos memóriával, s szinte a múlt vagy egy-egy meccs minden percét és másodpercét elevenen őrző lélekkel, sokszor könnyes szemmel, meghatottan és szeretettel beszéltek életük, fiatalságuk meghatározó időszakáról.
Kérem, hogy olyan szeretettel, nyitottsággal és a benne szereplő igazi értékek, a megnyilatkozó emberek iránti tisztelettel nézzék végig alkotásunkat a kedves nézők, mint ahogyan mi készítettük.
Kellemes és különleges élményteli perceket, órát, másfél órát kívánunk! Érdemes végignézni a filmet az elejétől a végéig, akár többször is…
Kocsi Erika történész